A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány alapítójának, L. Simon László országgyűlési képviselőnek újabb kezdeményezése a kápolnásnyéki Halász-kastély parkjának falára kerülő Fejér megyei közéleti emlékfal, amely az agárdi Fejér megyei irodalmi emlékfalhoz hasonlóan a megyei közélet meghatározó és tiszteletre méltó egyéniségeinek állít emléket. A közéleti emlékfal első domborműve Béres János alkotása, a 200 éve született Galánthai Fekete János, megyei tiszteletbeli főjegyző, író, költő, levéltáros arcképét ábrázolja.
A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány szervezte december 10-én, advent második vasárnapjának délutánján a Fejér megyei közéleti emlékfal első domborművének avatását. Béres János szobrászművész alkotását Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke avatta fel. Köszöntőt mondott L. Simon László országgyűlési képviselő; Fekete János életművét Csurgai Horváth József, a székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója méltatta. Az adventi koszorú második gyertyáját Pósa Árpád, a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztője gyújtotta meg. A programot a Schola Catholica kamarakórus koncertje zárta
Galánthai Fekete János középiskoláit részben Pápán végezte. 1839–1841 között Neszmélyben volt tanító, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten. Székesfehérvárott ügyvédként, majd Fejér megyei főtisztviselőként, 1848-tól megyei alügyészként később megyei főjegyzőként tevékenykedett. A szabadságharc idején elkészítette a megye Függetlenségi Nyilatkozatot üdvözlő feliratát a kormányhoz, amely több ezer példányban jelent meg. A szabadságharc bukását követően bujdosni kényszerült.
1853-tól újra ügyvéd Sárbogárdon és gazdálkodó Sárkereszttúron, 1859-ben az akkor alakult Fejér megyei gazdasági egylet titkárává választották. 1861 után ismét Fejér vármegye főjegyzője lett. 1862-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület világi aljegyzőjévé választotta meg. 1871-től levéltárosi állást töltött be. A Pesti Divatba és számos más lapba is írt. Humoros cikkek és népies beszélyek szerzője.
1858-ban népoktató jellegű verses munkája jelent meg Életiskola a magyar nép számára címmel. A kéziratot a szintén 200 éve született Arany János véleményezte, aki a következő gondolattal zárta bírálatát: „Átalában e tanvers, mint ilyen, becsülettel fogja betölteni helyét, s a magyar népnek valódi szellemi épületére szolgáland”.